Címke: ‘st. martin’
Szerzô: Balazs - 2011. május 25. szerda
Miközben Philipsburg (Saint Marteen) főutcáján próbáltam magamba szívni a karibi életérzést, egy jól ismert filmzene csapta meg a fülemet. Tüm-tüm-tü-tüm-tüm. A csillagok háborújának melódiája bömbölt egy kétszintes ház emeletéről. Beléptem a „paradicsomi planéta” felirat alatt, ahol mindenhol Yoda Guy (Yoda Fickó) feliratokat láttam. Nem vagyok egy nagy Star
Wars rajongó, de ez azért mégiscsak megmozgatja az ember fantáziáját: mi a fenét keres egy zöld ősz hajú vajszínű kaftánba öltözött háromujjú törpe Szent Martinon és legfőképpen miért van itt múzeuma? Aztán kiderült: a fickó, aki megalkotta Yodát, a film maszkmestere itt telepedett le és létrehozta ezt a múzeumot.
klikk ide a folytatásért…
Szerzô: Balazs - 2011. május 24. kedd
A munka talán egyik legjobb része, hogy rengeteg emberrel találkozhatok. Szent Martinon is összehaverkodtam néhány igazán jó arccal.
klikk ide a folytatásért…
Szerzô: Balazs - 2011. május 24. kedd
Szent Márton szigetén nem mi voltunk az első tengerjáró hajó, amelyik aznap megpihent. Négyen álltunk sorba a betonperemeken, pedig még főszezon sincs. Előfordult már olyan, hogy egyszerre 8 hajó dokkolt a kikötőben. Ez nagyjából harmincezer éhes és shoppingolni vágyó turistát jelent a szigetnek egy napra. Igen, tömeg van a szigeten ezeken a napokon, hiszen minden a hajó vendégeiről szól. Kirándulások tucatjaira fizetnek be, a duty free gyémántboltok megtelnek; az amerikai nyugdíjasok a szűk kis megtakarított pénzükből egy pár karátos karibi emlékre ruháznak be majd bedobnak egy vödör csípős csirkeszárnyat a KFC-ben.
klikk ide a folytatásért…
Szerzô: Balazs - 2011. május 23. hétfő
Évekkel ezelőtt egy powerpoint prezentáció keringett az unatkozó irodisták email fiókjai között. Egy fehérhomokos tengerpart felett elszálltak a repülők, de olyan alcsonyan, hogy szinte meg lehetett érinteni a 747-eseket. Az emberek bikinben és fecskében ugráltak a vasmadarak alatt. Szinte vigyázniuk kellett, hogy a nagy ugrásban be ne verjék a fejüket az egyik gépbe. Eközben sütött a nap, a vízben pancsoltak a gyerekek. Először azt hittem, hogy az egész csak egy ügyes photoshoppos trükk, aztán utánanéztem és kiderült, hogy ilyen tényleg létezik egy helyen a világon. Eldöntöttem, hogy nem halhatok úgy meg, hogy a körmömet ne egy 350 km/h-ás sebességgel landoló Boeing kerekei reszeljék le.
klikk ide a folytatásért…
